Öreg néne öröme

Öreg néne egymagában,
kis házában kötöget,
Mellette egy picurka,
cica Cili hentereg.

Bodri kutya az udvaron,
már csak arra vár,
Hogy a Cili ővele,
mikor játszik már.

Öreg néne megsajnálja,
s kiengedi játszani,
A Bodri meg örvendezve,
farkát kezdi csóválni.

Nagy az öröm az udvaron,
kezdődik a fogócska,
Ugrándoznak össze-vissza,
mind egy homok,pocsolya.

Öreg néne a ricsajra,
a kötést leteszi,
Ablak mögül mosolyogva,
kedvenceit figyeli!!

(Ez a vers akkor született,mikor az akkori Saly Éva tanítónéni negyedikben a rímeket tanította.Ez volt életem első verse,ami az iskola ujságban ,,SULI" meg is jelent.Itt kezdődött minden.)

A fájdalom

A fájdalom az egy nagyon rosszdolog,
Ilyenkor még a közérzetünk is kavarog.
Van fájdalom,mire létezik orvosság,
Bevesszük s máris tovább áll.
De van fájdalom,mely a lelket bántja,
Melyre a tudománynak nincs orvossága.
Nem gyógyítja sem a csend,sem a szeretet,
Ezek mind csak nyugtatnak bennünket.
Ha fáj valami némán könnyezünk,
Fájdalom nélkül nem élhetünk.
Fáj s nem szólunk csak hallgatunk,
Próbáljuk elfojtani fájdalmunk.
De egyszer mikor be telik a pohár,
Hisszük,hogy egy jobb világ vár.
Itt hagyjuk azokat kiket szeretettünk,
Mert a fájdalom győzedelmeskedik felettünk!!

A festő

A festőnek nem kell más,csak anyag és ecset,
Egy vászon,amire lefesti az érzelmeket.
Festhet házat,szobát,falat,
Szívét tárja ki mikor húz egy vonalat.
Lefesthet mindent,tárgyat,alakot,
Vagy egy érzést mi a szívében nyomot hagyott.
A festő egy nagy művész tele szépséggel,
De ő is mindent a szívével érzékel.
Megfogja az ecsetet és húz egy vonalat,
S a vonalban minden van,mi a szívéből fakad.
A sötét színnél szomorú,a világosnál nevet,
Mindegy mit fest,tartalmazza az érzelmeket!!

A folyóparton

Sétálok egyedül a folyó mellett,
Agyamban a gondolatok egyre csak peregnek.
De kikapcsol minden,ahogy elmerülök a tájban,
A madárcsiripelésben s a víz zúgásban.
Nézem ahogy lehull az ágról a falevél,
S magával viszi az őszi szél.
Némelyik a vízbe hull s elkezd sodródni,
És sárgásbarna színt próbál a víznek adni.
Egy-egy madár elrepül felettem,
Az emberek jönnek mennek mellettem.
Csend van,nem hallani a város zaját,
Csak a madarakat s a szél dallamát.
Meghitten járja át a szívemet,lelkemet,
Ezért szeretek sétálni a folyó mellett.
Itt-ott felbukik egy-egy halász ember,
De ők is csak a botot figyelik csendben.
Nincs itt más csak csend és nyugalom,
Még a levegő is más a folyóparton!!

A rózsa

Mikor szép a rózsa,ha bimbós a teteje,
Vagy ha sok szép virággal van tele.
Mindegy hogy vörös,fehér,rózsaszín vagy sárga,
A legtöbb nőnek akkor is ez a kedvenc virága.
Nem kell belőle csokor,elég egy szál,
Talán még a szavaknál is közelebb áll.
Egy szál rózsa elárulja mit érzünk,
Még akkor is ha a szavaktól félünk.
Csak adjunk át szívből egy szál virágot,
S közelebb érezzük a boldogságot.
Mindegy hogy miért adjuk:szeretetből,hálából,
Sok mindent megtudhatunk árulkodó illatáról.
Nem kell belőle csokor,elég egy szál,
Mert a rózsa minden szívhez közel ál!!

A tanya

Egy hely ahol a csend és a nyugalom a honos,
Ahol az a pár szomszéd is mind barátságos.
Ott nem bánt senki senkit,a kutya s macska barátságot köt,
Ahol az emberek szívébe a szeretet költözött.
Nyáron mindenki a kerttel törődik és dorbézol,
Míg fő a gulyás a kártya kerül elő az asztalon.
Nem kell félni,hogy a gyermeket elüti az autó,
Nem jár arra senki idegen,itt-ott egy-két nyaraló.
A házban laknak,de alvásra jó a sátor is,
A kártya közben majd szét verik az asztalt is.
A gyermekek kimennek a kanálisra fürdeni,
Csak akkor mennek haza,ha éhesek kezdenek lenni.
Nyáron amikor meleg van,jó kis hely a tanya,
De télen ha nincs fa,az ember megfagyna.
Ősszel jön a betakarítás,dübörögnek a gépek,
A kisebbek meg a fa alól diót szednek.
Összhangban van mindenki,amíg dolgoznak,
S barátságot kötnek,hogy ha mulatoznak.
Egész évben csend van és összetartozás,
Mert a tanyán hosszú távra történik a barátkozás!!

Aki elment nem jön többé vissza!

Minden ember elmegy egyszer egy másik világba,
Hogy miért ezt csak a Jó Isten tudja.
A kérdés,hogy mikor és miért pont ő,
Nem tudjuk azt sem férfi lesz e vagy nő.
Fiatal vagy idős a halál nem válogat,
Csak a szívekben hagyja a fájdalmat.
Porba vész testünk ahogy meg van írva,
Lelkünket az ég magához hívja.
Ott majd felelnünk kell minden tettünkért,
És megkapjuk a nyugalmat,lelki békét.
Aki itt marad,az sír,hogy hová lettünk,
De mi a mennyekben békét leltünk.
Ne sírjatok ti sem kik még éltek,
Csak szóljatok hozzám s én veletek leszek.
Tudom fájdalom volt végignézni halálom,
De az Úr mellett nem vár más csak a nyugalom.
Ne feledjétek soha hogy én is éltem,
Hittem Istenben és mindig reméltem.
Testem már a porban,lelkem az ég magához hívta,
Mert aki elment,nem jön többé vissza!!

Anya engedj élni

Anya csak egyetlen esélyt kérek,
Esélyt arra,hogy én is éljek.
Engedd,hogy felnőjek,szép és okos legyek,
És ígérem meghálálom az életemet.
Anya ne ölj meg,küzdj értem,
Engedd,hogy szebbé tegyem az életem.
Nézd mások is míly boldogok,
Hadd legyek én is csak egyszer boldog.
Miért mondod,hogy nem érdemlem az életem,
Hisz azt sem tudod,hogy fiú-e vagy lány leszek.
Azt sem tudod,hogy baba kell-e vagy autó,
Had érezzem,hogy karjaidon megnyugodni jó.
Az életet nem én kértem,te adtad nekem,
Hát engedd,hogy be is teljesedjen.
Anyukám kérlek velem ne tedd ezt,
Hisz mindenkinek joga van az élethez.
Harcolj értem,ne engedj el,
Hogy szebbé tehesd az életem.
Nem kérek egyebet anyám,csak engedj élni,
S ha megszülettem arcodon egy könnycseppet végig folyni.
Én fogom tudni,hogy ez a jele a boldogságnak,
Hogy esélyt adtál élni egy kisbabának!!

Apa

Mikor kicsi voltam,nagyon apás voltam,
Ő meg is szidott mikor rosszalkodtam.
De aztán ölébe vett,s mosolygott rám,
És én félve kérdeztem:Ugye szeretsz még apukám?

Amikor felnőttem,megpróbáltam jó kislány lenni,
S ha beteg volt,az ágya mellett üldögélni.
Most már tudom,hogy ő csak vigyázott rám,
És tudtam nem kérdés,még mindig szeret az apukám.

Felnőtt ember lettem,próbálok mindent hálálni,
Megköszönöm néki,hogy megtanított élni.
Köszönöm néki,hogy oly büszke volt rám,
S a fülébe súgom:Szeretlek Édesapám!!

Barátság

Van-e a földön szebb dolog,mint a barátság,
Amikor az ember megosztja a másikkal a titkát.
Lehet sok barátod,de igazi csak egy,
Aki a tenyerénél is jobban ismeri az életed.
Számíthatsz rá mindig ha bajban vagy,
Ne félj cserben téged sohasem hagy.
Ha boldog vagy ő is veled nevet,
S ha sírsz megpróbálja letörölni a könnyeidet.
Ha éjjel hívod,ő azon van hogy segítsen,
Számára te vagy az egyik legfontosabb az életben.
Az igaz barátokat szétválasztani nem lehet,
Mert összefogja őket a szeretet.
Barátságuk arany fonál,néha el-el szakadhat,
Összekötik gyorsan,de a csomó megmarad.
Ha megbántják a másikat bocsánatot kérnek,
Ami velük történik mindent elmesélnek.
A barátság kialakulhat fiú és lány közt is,
De a másik szívét soha meg nem sebezik.
Segítenek a másiknak,hogy szebb legyen a világ,
És bebizonyítják,hogy létezik a földön igaz barátság!!

Büszke vagyok

Büszkének lenni nem szép dolog,
Nem is vagyok büszke arra ami vagyok.
De lehetek büszke bármi másra,
A szerető családra és a hazámra.
Van egy családom,ki mellettem ált mindig,
Szeretetet kaptam és ez sokat segít.
Megtanítottak arra hogy kell élni,
Istenben hinni és sokat remélni.
Megtanították hogy higgyem ami való,
Büszke ne legyek mert az nem jó.
Nem vagyok büszke arra,aki vagyok,
Az a lényeg hogy szeretni tudok.
Szeretem azokat kik engem szeretnek,
Szeretem az Istent és minden szenteket.
Hiszek abban hogy a hazám szeret engem,
S egyre vagyok büszke,hogy magyarnak születtem!!

Csak nézünk,avagy látunk is

Próbáltál-e már gondolkodni rajta,
Hogy a környezetet egy szürke köd takarja.
Elmész mellette mert az a régi,megszokott,
Nem is gondolnád mennyit változott.
Egy új fa,virág vagy egy madár dal,
Vagy a szél egy új fuvallatot sugall.
Ebben a rohanó világban erre nincs időd,
Lassítanod kéne,hogy elmúljon a köd.
Hogy tudd értékelni a jót és szépet,
Ehhez látni is kéne és nem csak nézned.
Aki tudja,hogy mennyi ideje van még,
Az megpróbál látni és nem csak néz.
Megcsodálja a fát,bokrot,virágot,
A játszótérről jött gyermek hangot.
Hallgatja a madarat ahogy énekel,
És rájön,hogy mennyi mindent mulasztott el.
Nem értékelte soha hogy mi veszi őt körül,
És most mégis minden apróságnak örül.
Elsuttogja a halkan fújó szélnek,
Hogy lássatok ti is kik még éltek.
Ne szaladjatok,csodáljatok meg minden virágot,
És akkor nem nézni,hanem látni fogjátok a világot!!

Csalódtam benned

Mindig azt hittem,te jó vagy emberként,
Megtennél mindent a te családodért.
De jött neked valaki,ki fontosabb lett,
Kiért talán feláldoznád az életed.
Nem kérem azt,hogy dobd el őt,s légy velünk,
Csak hidd el,hogy mi is ugyanúgy szeretünk.
Én is hittem benned,felnéztem rád,
De te összetörted bennem a csodát.
Gyanúsítottál,csalónak neveztél,
És az életünkből teljesen kiléptél.
Elvittél magaddal mindenkit és mindent,
S nem is hinnéd,hogy szívünkben ez milyen sebet ejtett.
Én hittem benned,hogy jó vagy s még jobb,
De csalódnom kellett,mert neked egy másik volt ott.
Most már mindegy,megtörtént aminek lennie kellett,
Az egész család miattad szenvedett.
Kérlek ne tedd többé,ez nem vagy te,
Legyen neked is fontos mások érzése.
Ne bánts meg soha senkit,mert nem biztos,hogy mindenki megbocsájt,
Tégy félre mindent,s legyen fontos újra a család!!

Édesanya

Mikor megszülettem,még nem tudtam semmit,
De volt egy hang mi újra csengett,
Megnyugtatott és mellettem élt mindig,
Édesanyám köszönöm az életemet.
Belőled csak egy van ezen a világon,
Vigyázni kell hát rád és óvni,
Mert ha nem lennél,egyedül lennék,mint madár az ágon,
Anyám,hogy tudok neked mindent megköszönni.
A sok tettedért a köszönet kevés,
Hiába a hála ami örök,
A tetteket vissza adni nehéz,
ígérem egyszer mindent megköszönök.
Istenem,hallgasd meg imámat,
Vigyázz reá,óvjad őt és védjed,
Ezerszer köszönöm az édesanyámat,
Neki köszönhetem,hogy itt vagyok és élek.
Belőled csak egy van ezen a világon,
Ne hagyj el soha kérlek,
Egyet elmondok büszkén,bárhol,
Édesanyám szeretlek téged!!

Egy csillag

Mikor eljön az ideje az éjnek,
S az égen kigyúlnak a fények,
Gyönyörűen világítanak a csillagok,
De egy közülük fényesebben ragyog.
Ez az egy csillag az én csillagom,
Mindig velem van és tudja mi bajom.
Jön utánam,mellettem és követ,
Bárhol legyek is kiséri lépteimet.
Ha szomorú vagyok,elsuttogom neki,
Bár nem válaszol,de szivemet megérti.
Csak ragyog fényesen a többi között,
De ha reggel lesz a nap fénye törölt.
Hiszem,hogy szeretteim odaköltöznek,
S boldogan örülnek a vakitó fénynek.
Vigyáz rájuk és rám is e csillogó fény,
S a fény közepette egy csillag ragyog felém!!

Egy régi emlék

Ha a múltat felidézzük eszünkbe jut sok-sok emlék,
S az emlékektől a szemünkben könny gyülemlik.
Vannak rossz emlékek és jók,
De általában a jóból több volt.
Vannak emlékek,miket elfelednénk,
Elfelednénk,ha egyszer megtehetnénk.
Jobb lenne rájuk nem emlékezni,
S csak a sok jót a szívünkben tartani.
Ha kezünkbe kerül egy kép vagy fotó,
Eszünkbe jut,hogy mi is volt a jó.
Lehet,hogy kik akkor velünk voltak,játszottak,
Most már az örök nyugalomba távoztak.
Jó lenne egy perc ismét újra velük,
De rájuk már csak a szívvel emlékezzünk.
Ezért jók az emlékek,hogy sosem feledjünk,
Ha a szívünkbe nézünk mindig emlékezzünk!!

Élet

Reggel mikor felébredek,s ki nyitom a szemem,
A napsugár gyengéden érinti a testem.
Arra gondolok milyen jó lenne,ha boldog lehetnék,
Meglenne mindenem,amit szeretnék.
De ez csak álom marad ebben a világban,
Nincs pénz és a munkahelyben is hiány van.
Sok kell még ahhoz hogy boldog legyek,
De ezek vágyak maradnak,szertefoszlott remények.
A boldogsághoz kell egy társ,ki veled járja az utat,
Jóban-rosszban mindig melletted tart.
A társat megtaláltam,de kérdés hogy velem jön-e?
Szeretni és tisztelni fog-e mindörökre.
S este amikor lefekszem a hold világítja arcom,
Amiről letükröződik a fájdalom.
S kérdezem magamtól,elérni mindezt miért nem sikerül?
Álomba szenderedem és ezzel alszom el:majd holnap kiderül.
Arról álmodom,hogy megvan mindenem,
S végre én is boldogan élhetem az életem.
De reggel mikor felkelek széthullik az álom,
És továbbra is változatlanul élem a világom!!

Én

Sokszor kérdezem magamtól,ki vagyok én,
A válasz egy Isten adta teremtmény.
Van egy szakmám,melyet kitanultam,
Sajnos még az életben nem igen használtam.
Nehéz dolog felismerni önmagunkat,
Kik voltunk és kik vagyunk az életünk alatt.
Csináltam már sok félét de egyet mindig fogok,
Verseket írni,míg a szívem dobog.
Leírni azt,hogy mit mond az eszem,
Versbe foglalni,hogy mit érez a szívem.
Az egy biztos,hogy az a legszebb dolog,
Ha mindig mindenütt önmagam vagyok!!

Hazám

Itt születtem én ezen a helyen,
Európa szívében,Nagymegyeren.
Kicsi a város de sok a lakosa,
Magyarok lakta városka.
Haza csak egy van ahova születünk,
Ahol felnövünk és életünket töltjük.
Azt mondja a mondás:”mindenhol jó,de legjobb otthon”,
Legyek a világon bárhol,de szívem szerint mindig haza vágyom.
Itt halottam először a madarat dalolni,
Itt szeretném életemet leélni.
Magyar vagyok,nem tagadom,
A hazámat soha el nem hagyom.
Büszke vagyok arra,hogy ide születtem,
És még jobban arra ,hogy magyar lehettem!!

Hibák

Telik az élet és követünk el hibákat,
Hibákat,melyeket mindenki megbánhat.
Az idő múlik,nem fordítható vissza,
Amit elkövettünk hagyni kell a múltba.
A kisebb hibákat könnyű engesztelni,
Ezért tanította az élet ezeket feledni.
Vannak olyan hibák,melyek ha meg is történtek,
Végig kísérnek bennünket,s egész életünket.
Nem változtathatunk rajtuk,hiába szeretnénk,
Próbáljuk feledni de egyre csak bennünk él.
Minden ember követhet el hibákat,
De ezekért másokat nem hibáztathat.
A saját hibám,hát vállaljam a felelőséget,
Én követtem el,ezért más nem bűnhődhet.
Talán majd az idő enyhíti a szenvedést,
És eldobjuk magunktól a megvetést.
Próbáljunk meg úgy élni,hogy többé ne hibázzunk,
Hogy ne legyen hibáinktól lelki furdalásunk.
Éljünk hibák nélkül és nem lesz nehéz,
Helyette egy boldog élet és semmi szenvedés!!

Jöjjön,ami jön

Az élet néha oly igazságtalan,
Elveszi azt,kit úgy szerettünk,
Hiába hullatunk könnyeket szaporátlan,
Úgy is a sors dönt helyettünk.

Kérdezhetjük,miért pont őt vette el az élet,
Megálunk a sír felett némán hallgatag,
Elővesszük szívünvkből a képet,
Mely csodás emlék marad.

Eszünkbe jut a mosoly,mit most e sír takar,
Gyülemlik szívünkben a fájdalom,a könny,
Mert nem lehet minden mit az ember akar,
S elfogadjuk,jöjjön ami jön!!

Kicsi fiú

Született egyszer egy aprócska fiú,
Kinek az élete sosem volt szomorú.
Arany volt a szíve,ezt mindenki tudta,
A mosoly az arcát soha el nem hagyta.
Volt neki nagyon sok barátja,
Kikkel titkát mindig megosztotta.
Szerette őt a családja,mert oly aranyos volt,
Ha ő nevetett elszállt minden gond.
Felvidított mindenkit,ha szomorú volt,
Mert a kisfiú mindig csak mosolygott.
Szívében sok szeretet lakozott ezt mindenki tudta,
Ezért volt fontos mindenki számára.
Akár mit is tett,a jó Isten vele volt,
Segített neki amikor imátkozott.
Büszke volt rá a család apraja nagyja,
Mert öröm az arcát soha el nem hagyta.
És ez a kisfiú most már nagy lett,
De a szeretet a szívében vele növekedett!!

Kicsi lány

Volt egyszer egy kislány,kinek szíve csupa szeretet,
Csodababának hívták,hisz hatvan dekával született.
De a jó Isten mégis erőt adott neki,
Hogy szépen lassan tudjon cseperedni.
Édesannya félt,hogy elvesztheti őt,
De ez a kislány egyre csak nőtt.
S ahogy nőtt,úgy gyarapodott szívében a szeretet,
Nagyszülei örömére a kislány velük élhetett.
Arcán mindig mosoly ül,szíve csupa jóság,
Elfeledteti a család apró-cseprő gondját.
Benne is van elevenség,mint minden gyerekben,
De azt hiszem ez elnézhető ebben az esetben.
Hálát adok Uram,hogy megtartottad őt nekünk,
S nem engedted meg,hogy elmenjen közülünk.
Majd ha felnő,s megérti az életet,
Biztosan hálát ad,hogy ő is élhetett.
De addig még van idő,hisz hosszú az élet,
Köszönöm Istenem,hogy e kicsi lány élhet.
Szívéből a szeretet,ne múljon el soha se,
S ne feledje,hogy a Te kezedből van az élete.
Kicsi lány,nőj hát fel,mint minden kisgyerek,
S tedd hát szebbé számunkra az életet!!

Könnycsepp

Sok mindent jelent,ha könnyezünk,
Árulkodik róla,hogy milyen az életünk.
Örömkönny az,ha boldogok vagyunk,
Ha bánatos a szívünk,akkor is sírunk.
A múltat ha siratjuk,hát hiába a bánat,
Nem lehet törölni az emlékeket,boldog órákat.
Azt mondják hiába a könny a szerelemért,
De talán ez adja meg a lelki békét.
Az életben szeretni lehet,sőt kell,
Könnyek nélkül élni lehetetlen.
A kisgyermek sír,ha nincs amit szeretne,
Ha fáj valamije,akkor is kicsordul a könnye.
Ha az égre nézek,könny jön a szememre,
Mert akik odafent vannak,elkell felednem örökre.
Lehunyom a szemem,és egy könnycsepp végigcsordul arcomon,
És rájövök,hogy az életből mi minden hiányzik de nagyon.
Eszembe jut,hogy egy könnycsepp mennyit ér,
És tudom,hogy könnyek nélkül a földön senki nem él!!

Mama mond!

Mama mond mit éreztél,mikor megtudtad létezem?
Boldog voltál?Vagy szívedet félelem töltötte el.
Örültél nekem vagy csalódtál az életben?
De mégis úgy döntöttél,hogy megszülsz engem.

Mama mond,vártad,hogy felsírjak?
Hogy kinek válassz nevet:fiúnak vagy kislánynak?
S amikor először megláttál,mit éreztél?
Örömödben sírtál vagy rám nevettél?

Nem tudom mi vezérelt,de biztos a szeretet,
Mert már a pocidban is hallottam minden énekedet.
Azt énekelted,hogy mennyire vársz rám,
Köszönöm az életem drága Édesanyám!

Messze földön

Eljöttem én messze földre,ahol minden csupa szép,
Ahol az emberek ismerik a békét.
Nem bánt itt senki senkit,mindenki mosolyog,
Mert itt az emberek boldogok.
Kimennek a földekre,ahol a traktor a lényeg,
A parasztok s az emberek itt mindig éberek.
Azért jöttem el,hogy munkát leljek magamnak,
Ezért nagy hála a Kati néninek és a Guszti bácsinak.
Sikerült is a munka,krumplit szedek szaporán,
Fent álunk a traktoron és kavics van a krumpli hátán.
Mellettem dolgozik ám gyorsan a Kati néni,
Velem szemben kavicsot gyűjt a Józsi.
Guszti bá bent van,válogat ügyesen,
Krumpli földön szórakozunk rendesen.
Jól érzem magam,messze földön járva,
Mert ez a krumpli,a hagyma és a parasztok világa!!

Néni,az elhagyott háznál

Egy elhagyott háznál üldögélt egy néni,
Elnézeget jobbra-balra,de nem megy arra senki.
Szemből az ablakból figyeltem szegényt,
Megszakadt a szívem,hogy láttam,nem adja fel a reményt.
Nincs neki senki,sem lány,se fia,sem unokája,
Csak egy Morzsa nevű,fekete kutyája.
Akárhová ment a szőrgombóc követi,
Mert mégis csak tudja,hogy kitől kap enni.
Egyszer csak lestem,de nem jött a néni,
Hiába vártam nem mozdult ott semmi.
Reggel szedtem a kertben virágot,hogy bemegyek hozzá,
S amikor beléptem ott ült ő egyedül,árván.
Elsírta nekem,hogy egyedül van és fél,
Nincs neki senki,kitől valamit is remél.
Azóta most már én lettem a fogadott unokája,
Szememből könny hullt őt mosolyogni látva.
Egy nap elment ő,egy új világba,
Én tudtam,hogy ott rátalál az igaz boldogságra.
Boldog volt a szívem,hogy segíthettem néki,
S a végsőkig nem volt egyedül a háznál a néni!!

Oboás lány

Volt egyszer egy kislány,kinek a zene volt az élete,
Mindent megtett,hogy szépen szóljon a hangszere.
Kezébe vette,s belefújt az oboába,
S a hang csak úgy szárnyalt a világba.
Lenyűgözte a világot,s a hangba adta érzéseit,
Próbálta elmondani,mi minden a zenében rejlik.
A zene nyugtat,energiát ad,oldja a feszültséget,
S kihasználta a lány,hogy kapta e tehetséget.
Szerette őt mindenki,a családja,
S így volt boldog az oboás lányka.
Barátokat szerzett,s együtt zenéltek,
S talán így tették szebbé a földet.

Ők is csak emberek!

Emberek vagyunk mind,de nem egyformák,
Vannak köztünk magyarok,szlovákok és romák.
Élnek köztünk egészségesek és betegek,
Van akivel a betegség vele született.
Van aki tehet róla,van olyan is aki nem,
Olyan aki sérült vagy magatehetetlen.
Kinek a betegségét egy baleset okozta,
Nem kell lenézni nem ő tehet róla.
Mindenkinek fájna ha mások megnéznék,
Pedig nem ő kérte a betegségét.
Ne bántsátok azokat,kik testi-,lelki sérültek,
Mert szívükben ugyanúgy él a szeretet.
Szeressétek őket,legyetek velük barátok,
Segítsetek nekik ,hogy szebben lássák a világot.
Ne bántsátok őket,hisz ők is csak emberek,
Betegségükről viszont nem tehetnek.
Mert emberek vagyunk,nem egyformák,
De mint kincs,az mindenkinek a szeretet a legdrágább.
Szeressétek egymást barátok,testvérek,
És legyünk mindnyájan nem különböző emberek!!

Példaképem

Minden embernek van kire felnézni,
Kinek az élete szerint szeretne élni.
A kisgyermek általában mindenkit csodál,
De ahogy felnő egy közülük a példaképévé váll.

Ez az egy ember mindenben a legjobb,
S azon az igyekezet,hogy tőle mindent el tanulok.
Felnézünk rá,mert ő mindent jól tesz,
Ez az ember szívünknek igen kedves.

Valakinek a példaképe egy híres sztár,
S reménykedik,hogy ő is olyanná váll.
Pedig ez nem jó,mert csak a siker hajtja,
És nem veszi észre,hogy a kapzsiság mennyire vakítja.

Az én életemben is van akire felnézek,
Büszke vagyok rá,mert neki köszönhetem,hogy élek.
Mindenben segített,védett és vigyázott rám,
Az én hű példaképem az Édesanyám!!

Rigó

Ablakom alatt élt egy kicsi sárga rigó,
Minden reggel azt fütyülte érdemes élni,mert jó.
Megkérdeztem tőle,hogy miért gondolja ezt,
A kis rigó nem válaszolt csak nagyot nevetett.
Azt kérdezted miért szép az élet,
Nézd az embereket míly boldogan élnek.
Hát mit tegyek én is hogy boldog legyek,
Nincs semmim mi boldoggá tehet.
Ne törődj te sem a gondokkal,bajokkal,
Élj úgy,hogy arcodon mindig mosoly van.
Megígérte a rigó,hogy elhozza a boldogságot,
Elrepült az ágról és világot látott.
Vártam őt vissza,lestem jön-e,
S ekkor toppant be életem értelme.
A rigó nem jött,lett helyette boldogság,
Sosem fogom feledni a kis árva mondatát.
Érdemes élni,éljetek hát szépen,s legyetek boldogok,
Szívetekbe költözzön a béke,lelketekbe nyugalmatok.
A rigó elment,nem jött többé,de sikerült néki,
Mindenkinek az álmát,vágyát s a boldogságát elérni!!

Szegények, de gazdagok

Szegénynek születünk, mert semmink sincs,
De szívünkben a szeretet, s ez az ami kincs.
Hiába van valakinek pénze és mindent megvehet.
A pénzért egészságet és szerelmet venni nem lehet.
Ne legyünk soha kapzsik és pénzéhesek,
Mert gazdagságunkból könnyen lehetünk szegények-
Aki szegény az tud értékelni mindent,
És mindenért hálával ad köszünetet.
Azt mondják: ,,Boldogok a szegények mert övék a menny országa",
És lélekben mindíg rátalál a nyugalomra.
Nem vágyik rá, hogy gazdag legyen,
Csak amit szeretne mindene lehessen.
Szeretet él szívünkben és az a legszebb dolog,
Ezért lesznek a szegényekből gazdagok!!

Szoba

Kicsi fehér meszelt szoba,
Ó,ha egyszer megszólalna.
Elmondaná milyen voltam,mikor megszülettem,
S az évek során felnőtté lettem.
Minden úgy van benne,ahogy egykor régen,
Az ágy,az asztal s a ruhák a széken.
Képek a falon,szívemben élnek az emlékek,
Drága kicsi szoba mit tehetnék érted?
Maradj meg olyannak,mint régen voltál,
Elsírtam bánatom,s te mindig meghallgattál.
Már felnőttem,de mégis visszajövök.
Mert a kis szobához a hálám örök.
Menedékem voltál,ha fáztam vagy féltem,
A sok év alatt mindig benned éltem.
Ha egyszer gyermekem lesz,átadom neki a kulcsot,
És elmesélem,hogy a szívem itt mindig megnyugodott.
Ide jöttem haza,ha egyedül voltam,
A kicsi fehér szobát a szívemben zártam.
Nem felejtem soha,hogy te vártál mindig haza,
Életem naplója vagy te kicsi fehér szoba!!

Tavasz

Újra itt a tavasz,minden oly szép,
A természet megmutatja lágy ölét,
Kinyílnak a virágok,illatukat ontják,
A madarak a fákon dalukat csipogják.
Énekük szól,oly gyönyörű szépen,
Új érzést kelt az emberi szívben.
Szerelmek indulnak,hogy szebb legyen a világ,
Ezért nyílik a réten,nagyon sok virág.
Boldog mindenki,örülnek a tavasznak,
S a szívükben szerelem lángok lobbannak!!

Testvéri szeretet

Családban születsz és ott is nősz fel,
Jó ha van testvéred ,mert akkor egyedül sohasem leszel.
A szülő,ha el is megy,a testvér megmarad,
És ő ott lesz,ha egyedül érzed magad.
Szeresd őt testvérként és ne bántsd meg soha,
Mert ő a te véred s nem egy mostoha.
Még fiatalok vagytok,játszotok,veszekedtek,
De ne feledjétek,hogy egymás nélkül nem élhettek.
Az életben ha szükséged van rá,ő segít neked,
De soha ne feledd viszonozni a segítséget.
Tudasd vele,hogy rád is számíthat,
Számíthatsz rá akkor is,ha minden barátod elhagy.
Legyen ő több,mint egy igaz barát,
És néha azért adj érte hálát.
Bár a sors ha néha el is választ,
Összeköt benneteket a szeretet mit szívetek áraszt.
A szülők mindig küzdöttek,hogy szeressétek egymást,
S legyen számotokra a testvér több,mint egy barátság.
Bárhol is jársz,nézz a szívedbe és ne feledd,
Mert ez nem más,mint a testvéri szeretet!!

 

Oldal: Verseim
Sziasztok.Ez egy saját kezűleg írt verseket tartalmazó oldal! - © 2008 - 2024 - hencsiversei.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat