A boldogság ára

Nem vissza kell nézni a múltba,
Könnyeket ejteni,mit érzel,hogy fáj.
Álmokat keresni,vágyakat kergetni,
Mi úgysem jön vissza soha már.

Élni a jelennek és kutatni a boldogságot,
Kutatni azt,mit hiszel nem jön soha már,
Élni úgy,hogy az mindenkinek jó legyen,
És ne érezni azt,hogy már megint fáj.

Emeld fel a fejed,töröld le a könnyeket,
Emelt fővel távozz és ne nézz vissza,
S majd te is rájössz mindenre,
Érdemes a fájdalmat hagyni a múltba.

Ne mutasd soha,hogy mennyi fájdalom jutott neked,
Sajnos ilyen az élet iskolája,
Amiben javítani nem lehet,
De végül rájössz mi minden a boldogság ára!!

Boldogság

Soha nem akartam mást,csak boldognak lenni,
Csak egy volt a célom,hogy ne keljen szenvedni.
Ha valakit megbántottam,bocsánatot kérek,
Csak boldog akartam lenni míg élek.
De rájöttem,hogy az élet nekem ezt nem adja,
Hát el kell fogadnom,ahogy a sors megírta.
Könnyes szemekkel bocsánatot kérek,
Hogy szeretek valakit arról mit meséljek.
A szívem csak egy fiú után dobog,
De ha vele nem lehetek boldog,akkor minek vagyok.
Soha nem akartam megbántani senkit,
Csak egyszer az életben boldognak lenni.
Kérlek Istenem add meg ezt nekem,
Hogy akit szeretek,mindig legyen velem.
Tartson ki mellettem amíg a szívem dobog,
Mert csak mellette vagyok igazán boldog.
A fiú neve a legszebb név:Tibi,
Én csak mellette akarok boldog lenni.
Meghalni úgy,hogy vele voltam,
Hogy elmondhassam én is:Boldog voltam!!

Elfáradt szív

Az élet oly keserű,miért élek hát,
Én már nem várok mást csak a halált.
Várom hogy el jöjjön,s magával vigyen,
Hogy végre megkönnyítse az életem.
Elfelejtik nevemet,még azt is hogy éltem,
Egyetlen könnycseppet sem ejtenek majd értem.
Testem a porba hull,elviszi a szél,
S az életem egy perc alatt véget ér.
Bármit is tettem bűnös ember voltam,
S magamnak megbocsájtani sohasem tudtam.
Ami elmúlt azon változtatni már nem lehet,
Ezért kérem a végét az életemnek.
Kiket megbántottam,hát bocsánatot kérek,
Elfáradt a szívem,többet nem mesélek.
Szerettem mindenkit kik hozzám közel álltak,
És most utoljára búcsút intek a világnak!!

És ő?

Szeretek valakit,talán jobban,mint az életemet,
De nem tudom,vajon ő is ugyanúgy szeret-e engemet?
Fontos nekem,fontosabb mint bárki,
De vajon én is fontos vagyok neki?
Ha rá gondolok a szívem hevesen ver,
Az ő szíve is értem ver szüntelen?
Boldog vagyok vele,és érzem csak őt szeretem,
Ő is így érez,ő is boldog velem?
Ha nincs mellettem,érzem hiányát,
Ha mellette fekszem szíve dobbanását.
Nem is lehetnék vele már boldogabb,
Vajon ő is mellettem találta meg ezt az utat?
Én boldog vagyok vele,és ez a fő,
És bízom benne,hogy ugyanígy érez ő!!

Maradj velem

Mikor megismertelek,nem tudtam ki vagy,
Csak hittem,hogy te kicsit más vagy.
Most mikor már tudom menyit érsz nekem,
Úgy érzem soha nem veszíthetlek el.
Érzem nem adhatjuk fel,harcolnunk kell,
Mert ez a szerelem végtelen.
Ezért kérlek soha ne engedj el,
Harcolj értem,szeress engem.
Nem kérek mást,csak maradj velem,
Ne hagyd,hogy elmúljon ez a szerelem.
Fontos vagy nekem,többet érsz mint bárki,
A szívemet ne engedd miattad fájni.
Szeress engem,ahogy én szeretlek téged,
És én ígérem örökké szeretlek!!

Sors

Néha úgy érzem a sors csak játszik velem,
De vajon miért teszi keserűvé az életem.
A sors velem mily mostoha,
Szeretni tanít de feledni soha.
Miért nem segít a sok keserűség helyett,
Nemhogy végre adna egy tisztes,boldog életet.
Mindig azt veszi el akit szeretek,
És azt is akivel boldog lehetek.
Távolságot ad és így tanít élni,
Nem veszi észre,hogy a szívemet csak sebezi.
Az élet így keserű és erős,mint a bors,
És még tovább nehezíti a sors!!

Széttépet levél

Megírtam egy levelet,de rögtön szét is téptem,
Mind azt ami benne volt,talán szégyelltem.
Nem volt abban sok minden csak amit érzek,
Félek,hogy az élet más utakra téveszt.
Leírtam a levélben,hogy mennyire szeretlek,
A könnyeim minden este csak is érted peregnek.
Oda adnám életemet csak hogy veled lehessek.
Hogy átölelj úgy mint régen,elmondjam szeretlek.
Kevés a szó arra amit érzek,
De nélküled mit sem ér az élet.
Összetéptem a levelet,hogy ne olvasd el,
Attól féltem,hogy téged ez nem érdekel.
Kérlek téged ne fájdítsd a szívem,
Mert egyszer csak megszakad csendesen.
Összetörik darabokra s a porba hullva földet ér,
És olyan lesz majd mint ez a széttépet levél!!

Szívdobbanás

Mikor megszületünk,életünket nem jelzi más,
Gyengén csengő halk szívdobbanás.
Sok mindent jelez ha megdobban a szívünk,
Akár mit is teszünk,végigkíséri életünk.
Ha valami jó dolog ér,gyorsabban ver,
Szerelmesek leszünk,akkor is ver szüntelen.
Ha megbetegszünk,lassul de meg nem áll,
S ha bánat éri őt,akkor is mint az óra jár.
Az életünk ha már a végéhez közeleg,
Akkor sem adja fel,küzd amíg lehet.
Harcol végig amíg csak tud,
Hevesebben ver hogyha izgulunk.
Szívdobogás nélkül nem lenne élet,
Mert ő jelzi mindvégig életünket.
Dolgozik egész nap,nem áll meg pihenni,
Nélküle bizony nehéz lenne élni.
Életünkhöz a legfontosabb dolog ez,s nem más,
Testünk motorja,s a szüntelenül zakatoló dobogás!!

Talán a sors keze volt!

Talán a sors keze volt,hogy találkoznunk kellett,
Az első pillantás rögtön rabul ejtett.
Az első szó,mit fülembe súgtál,
Szívem nagyot dobbant ennek hallatán.

Talán a sors keze volt,hogy találkoznunk kellet,
S így éreztem először szívemben szerelmet.
Azóta most már eltelt egy kis idő,
És szívemben a szerelem egyre csak nő.

Talán a sors keze volt,hogy így alakult,
Érzed te is mily boldogok vagyunk.
Remélem ez az érzés soha el nem múlik,
S eggyütt maradunk végig a sírig.

Köszönöm a sorsnak,hogy utamba ejtett,
Minden éjszaka után veled ébredhetek.
Köszönöm,hogy minden csókot ajkamon felejtett,
Talán a sors keze volt,hogy találkoznunk kellett!!

 

Titkolt szerelem

Az érzésekről beszélni nem is olyan könnyű,
Könnyeket ejteni mikor az élet oly keserű.
Eltitkolni mindent,mi a szívünket bántja,
Titkon szeretni,fütyülni a világra.
Talán jobb,ha titkon szeretünk és nem tudja senki,
Mert nem látják az embert könnyekkel küzködni.
Titokban boldog vagyok,de nem kiabálom a világnak,
Szívből tudok örülni egy lopott csóknak vagy egy szál virágnak.
Akit most szeretek,míg élek szeretni fogom,
Számomra ő a legdrágább vagyon.
Szeretem őt de nem kiabálom szét,
Talán félek,hogy a csalódás szét tép.
Nem akarok csalódni,csak hűn szeretni valakit,
Szeretni addig amíg a szívem dobbanik.
Nem mondom el ,hogy szeretem,még neki sem,
Boldog vagyok,s talán így jó ez a titkolt szerelem!!

Oldal: Szerelmes verseim
Sziasztok.Ez egy saját kezűleg írt verseket tartalmazó oldal! - © 2008 - 2024 - hencsiversei.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat